„Ha az építészetről beszélek, én a minőséget mindig ott keresem, és talán ott is találom meg, ahol jelen van benne a költészet” – mondta Szrogh György egy róla szóló portréfilmben. A MÉMOSZ-székház, a salgótarjáni művelődési ház és a Körszálló tervezője, az Iparművészeti Főiskola Építészeti Tanszékének vezetője húsz éve, 1999. november 29-én hunyt el.
Szrogh György 1915. január 23-án, Csömörön, apai ágon a nagyapáig visszamenően mérnökcsaládban született. Kohómérnök édesapja az első világháborúban elesett, majd édesanyja is – aki ekkor igen nehéz helyzetbe került, kénytelen volt munkát vállalni, és nemsokára tüdőgyulladást kapott, amiből súlyos tüdőbetegség lett – hamarosan meghalt. A kisfiút ezután az anyai és az apai rokonság nevelte fel. A pályaválasztásnál kézenfekvő volt, hogy a családi hagyományokat követve a Műegyetem mérnöki karára iratkozzon be, bár – saját bevallása szerint – nem volt annyira jó matematikából, mint amilyen jól rajzolt. Az egyetemen aztán gyorsan korrigálta is a választását: miután az első évben vendégként beült az építész kar előadásaira is, a következő tanévben újrakezdte a műegyetemi tanulmányait, ekkor már az építész hallgatók között.
Az egyetemen a legnagyobb hatást Kotsis Iván, Csonka Pál, Kiss Tibor és Bardon Alfréd gyakorolták rá. Kotsis Ivánt szellemi értelemben a nevelőapjának is tekintette, akitől a felnőtté váláshoz szükséges tartást, kötelesség- és a felelősségtudatot megtanulta, valamint jó iránytűt kapott az élethez – ahogy azt az építészprofesszor szobrának avatásakor tartott beszédében a Műegyetem parkjában 1998-ban elmondta.
1938-ban szerzett diplomát, ezután 1944-ig Hidasi Lajos építészirodájában dolgozott. Hidasi „római iskolás”, vagyis a Római Magyar Akadémia ösztöndíját elnyert építész volt, aki a második világháború előtt igen jelentős állami és magán megbízásokat kapott. A harmincas évek végén id. Rimanóczy Gyulával és Papp Imrével együtt tervezte a Dob utcai Postaigazgatóságot, 1938–1940 között épült fel a Papp Imrével közösen készített, díjnyertes pályázati terve alapján az óbudai Árpád Gimnázium, és 1940-ben nyerte el Kiss Tiborral közösen a pannonhalmi gimnázium és internátus tervezési megbízását, ahol 1942-ben indult el a tanítás.
A II. világháború után a magán építészirodák megszűntek, Szrogh a Magyar Építőipari Munkások Országos Szövetségénél (MÉMOSZ) kezdett el dolgozni, amely ebben az időszakban az állami építőipart koordinálta és saját építkezései is voltak. Az első jelentősebb feladata itt a Bányász Szakszervezet Székháza volt. A lipótvárosi Kaszinónak a háborúban romossá vált Városligeti, akkor Gorkij fasori nyári épületét kellett ehhez a munkához felhasználnia, takarékossági okokból az épületmaradványok minél nagyobb mértékű felhasználásával. A szakszervezet irodáin kívül el kellett helyeznie jól izoláltan egy szakszervezeti iskolát is, a bentlakók számára konyhaüzemmel és étteremmel, előadó-, olvasó- és társalgótermekkel, hálószobákkal és a szükséges kiszolgáló helyiségekkel. A székház 1947-ben készült el.
Következő nagy munkáját, a MÉMOSZ székházát a Dózsa György úton – ami eredetileg az Építők Rózsa Ferenc Kultúrházának épült – Gádoros Lajossal, Perényi Imrével és Preisich Gáborral együtt tervezte. A Corbusier és Alvar Aalto hatását is mutató, a saját korában rendkívül korszerű és friss épület hatalmas vitákat váltott ki, ugyanis egy évvel az elkészülte után, 1951-ben történt meg a magyar építészet átállítása a szocialista realizmus irányvonalára. Ettől kezdve a MÉMOSZ székház az elkerülendő, negatív példák közé került.
Az építőipar államosításával párhuzamosan az állami tervezőirodák is lassan kiépültek. Szrogh György 1947-ben a Magyar Állami tervező Irodába (MATI) ment át, majd hamarosan a kicsit később megalakult Középülettervező Intézetben folytatta a munkát, ahol aztán közel két évtizedig dolgozott. A KÖZTI-ben töltött kezdeti éveihez kötődik a csepeli rendőrkapitányság, az oroszlányi és a komlói rendelőintézet, valamint a dunaújvárosi filmszínház terve. Az ötvenes évek első felében a Műegyetem Lakóépülettervezési Tanszékén is működött korrektorként (vagyis egy-egy hallgató tervezési tanulmányait vezető konzulensként), 1954-ben pedig ott volt a Magyar Építőművészek Szövetsége alapító tagjai, majd vezetői között is. Sok tervpályázaton is indult, ahol számos díjat és megvételt nyert.
Az ötvenes évek végén legfontosabb munkái közé tartozott az MTA csillagvizsgálójának és kutatóházának megtervezése Piszkéstetőre. A Zeiss Művektől rendelt, 90 cm átmérőjű távcső felállításához szükséges kupolás épület és a kutatók számára készült szállás és munkahely kivitelezése nem volt egyszerű feladat, ugyanis 1000 méteres tengerszint feletti magasságban, településektől, közművezetékektől távol kellett a szükséges feltételeket biztosítani.
A szociális otthonok és az iskolák tervezési kérdéseivel általánosabb, elméleti szinten is foglalkozott. Egy tanulmányterv elkészítése után az ország hat városába tervezett szociális otthonokat, ezekből csak egy, Nagyszénáson épült fel, ami Szrogh második Ybl-díjának indoklásában is szerepelt. Ahogy ezen a téren is az emberközeli, a mentális állapotot is javító megoldásokat kereste, ugyanúgy az általános iskolák kapcsán is azokat az új szerkesztési elveket helyezte előtérbe, amelyek segítségével jobb körülményeket lehet teremteni a tanuláshoz. Arne Jacobsen és Kismarty-Lechner Kamill nyomdokain haladva dunavarsányi és mogyoródi iskoláinál a természetes megvilágítás növelésére a homlokzattól beljebb tolt, a tetőszerkezettel egybekomponált, második ablaksort alkalmazott, ami egyben az egész tömegformálásnak karakterisztikus eleme lett. Ezeknek az iskoláknak az alapelveit felhasználva készült a Szrogh által vezetett KÖZTI-s műteremben Brjeska László budakeszi és Klicsó László pilisszentkereszti iskolájának terve is.
Szrogh György 1965-ben elnyert egy UNESCO-ösztöndíjat – Jeney Lajossal együtt –, és tanulmányútra indult Angliába, az Egyesült Államokba és Mexikóba, ahol az iskolaépítés külföldi példáival ismerkedett meg. 1970-ben Birminghamben járt, itt az építésznevelés témáját tanulmányozta. Továbbra is részt vett a Műegyetemen az építészképzésben a diplomatervek opponenseként, majd a Diploma Bizottság tagjaként.
A hatvanas évek végén pályázatot írtak ki egy autós csárdára az M7-es autópálya velencei pihenőhelyén. Szrogh karakteres terve a Kakas és tyúk étterem-eszpresszóra elnyerte az első díjat, azonban sajnos sosem készült el.
1962-ben készítette el a salgótarjáni József Attila Művelődési Ház terveit, ami a már 1950 óta folyó rekonstrukció eredményeképpen létrejövő új városközpont egyik meghatározó eleme lett a főtér beépítésében résztvevő többi építész – Jánossy György, Magyar Géza és Finta József – művei mellett. A tér tengelyében álló művelődési ház, amely 1966-ra készült el, a Karancs Szálló álló hasábja és egy lakóház-tömb fekvő kubusa között „lebeg”.
1967 szilveszterén avatták fel a Budapest Szállót, vagy népszerűbb nevén a Körszállót. A 18 emeletes hotel csúszózsaluzatos technológiával épült fel a Trombitás út és a Szilágyi Erzsébet fasor sarkán, a telek mintegy 12 méteres szintkülönbségét a beépítés emelkedő lépcsőztetésével áthidalva. A hotelszobák horizontális tagolású hengerét a konyhaüzemet, vendéglőt, eszpresszót és borozót tartalmazó alsó épülettől egy karcsú „nyakkal” emelte el.
A hatvanas évek közepétől Szrogh György vette át az Iparművészeti Főiskola Építészeti Tanszékének vezetését, és ettől kezdve főfoglalkozásként a tanítást választotta. Az itteni és a műegyetemi oktatói tevékenysége nyomán a későbbi építészgenerációk sok kiemelkedő egyénisége tartotta és tartja őt mesterének. Az, hogy az Iparművészeti Főiskolára került, valószínűleg összefüggésben volt a részletek iránti igényességével. A kézművesség az ő korára elveszett, de a mívességet nem akarta veszni hagyni, Jánossy Györggyel egyetértve az „egy négyzetméterre eső gondolattal” kívánta pótolni, ahogy azt egy róla szóló portréfilmben megfogalmazta. „Ha az építészetről beszélek, én a minőséget mindig ott keresem, és talán ott találom meg, ahol jelen van benne a költészet is” – hangsúlyozta.
1975-ben készült el saját szigligeti nyaralója, amely ugyan egy kis léptékű alkotáson keresztül, de ugyanúgy mutatja kitűnő kompozíciós képességét, mint a nagyobb művei. A nyolcvanas években Vácra tervezett több épületet, így a Hincz Gyula gyűjtemény, a Fototechnikai Történeti Múzeum és a Városi Tanács számára. Utolsó tervezői munkája a Pápai Református Gimnázium könyvtára volt Görgényi Judit belsőépítésszel közösen. Élete végén a Barangolás az építészet világában című könyvén dolgozott, amelyben saját fotóin keresztül mutatta be a világ építészetének izgalmas momentumait. 1999. november 29-én hunyt el Budapesten.
Források:
Turjányi-Papp Melinda: Szrogh György, Képzőművészeti Alap Kiadóvállalat, Budapest, 1976
Szrogh György: Barangolás az építészet világában, Gyorsjelentés Kiadó, Budapest, 1999
Lantos Edit: 1945 utáni iskolatervezés Magyarországon. Típustervek és egyedi épületek
Építészmesterek – Szrogh György, portréfilm, Országos Széchenyi Könyvtár Interjúk Tára, 1999
